Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Karácsony a mi asztalunknál

2009.12.12

A pulyka aprólék részéből (nyaka, háta, szárnytő, csontok) húsleves készült.

Combjai: kicsontoztam, s ledaráltam, ebből készült a karácsonyi töltött paprika, s azért töltött paprika, mert ilyen időtájt mindenki káposztát főz, s a nagy karácsonyi vendégjárás alkalmával ezzel kínálják a vendéget: töltött káposzta, diós-mákos beigli, zserbó.

S mivel mi is sok helyen megfordultunk, s hozzánk is szép számmal jöttek rokonok, barátok, így egy huszárvágással megoldottam a „jaj már megint káposzta, negyedik napja ezt eszem” kérdést: nálunk töltött paprika volt, amihez a legszebb paprikákat erre a célra lefagyasztottam még ősszel.

Szárnyai: lesütve kerültek az asztalra

Melle: rántva, kicsit másként – receptet lásd a szakácskönyvek között (Erika szakácskönyve: 7. oldal)

 

Ez volt az „alap”, s minden évben lett egy kis „bolondítás” is az asztalon. Pl.: gombás pulykamell, őszibarackos pulykamell kókuszos rizzsel, pulykapaprikás, stb.

 

Szenteste állandó menüsor volt, s ez azóta sem változott: rántott hal, hagymás-majonézes krumplisaláta, és a sütemények.

 

És tényleg… elérkeztünk a süteményekhez: az elmaradhatatlan beigli a mi asztalunkra is felkerült, diós, és mákos változatban. S valójában egy véletlen folytán került úgy 15 évvel ezelőtt a káposztás is, ami azóta szokássá vált, s kibővült még sonkássajtos formációval is.

Egyik évben annyira jól sikerült a diós-mákos, hogy mire a negyedik nap jöttek a barátaink, egy házaspár két fiú gyermekükkel, bizony már csak morzsák voltak a tepsiben, pedig 8-10 rúddal sütöttem, mint mindig. Nagyon kínosnak találtam, hogy karácsonykor nem tehetünk az asztalra beiglit, mivel elfogyott a dió, s a mák is, és ekkor mentő ötletként, mivel káposztánk még volt, kitaláltuk, süssünk káposztás beiglit! Olyan sikere lett, hogy azóta kötelező sütemény lett karácsonykor az asztalon. E mellé még vagy zserbót, vagy mézes-krémest sütöttem, s hogy ne legyen unalmas, még egy „meglepetés” süteményt, évente mást.

 

Mindezeket már december 23-ára elkészítettem, hogy 24-én csak a hal sütése legyen a feladat, és a karácsonyfa feldíszítése. Így aztán a karácsony igazán pihenés is volt, s nem csak kapkodás, és állandó konyhában való tevékenykedés.

 

Persze, voltak olyan évek is, amikor mi is a „hagyományos” ételsort tettük az asztalra, vagyis a töltött káposztát. Igaz, én akkor előszedtem az amúgy lecsóbefőzésre használatos 30 literes edényemet, s abban kezdtem neki a feladatnak. A mi karácsonyi töltött káposztánk így készült:

Hagymát pirítottam, s arra rátettem 1-2 feldarabolt malackörmöt, vagy csontozott kockázott csülköt. Ezt főztem egy kis ideig, majd erre került egy sor káposzta, arra egy sor füstölt húsos-csont, és egy kis füstölt nyers tarja, erre egy sor káposzta, majd egy sor oldalas kockára vágva, aztán megint káposzta, ekkor jöttek a gombócok, majd megint káposzta, s ezt befűszerezve, felöntve lassan főztem. Általában két-három óra alatt megfőtt. Alapvetően több napig tudtuk unalom nélkül enni. Először ugye elfogyott a tetejéről a gombócos káposzta, majd szépen mentünk egyre lejjebb az edény aljára, következett az oldalas rész, ami így olyan volt, mint a székelykáposzta tejföllel jól meglocsolva, aztán elértünk az edény aljára, amikor is apró krumpli-gombócokat főztem bele a megmaradt „aljába”, ahol még volt ugye egy kis köröm, ez az, s így megint csak egy új dolgot tettünk az asztalra. Így lesz egy óriási adag töltött káposztából minimum háromféle étel.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.