Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Mit jelent az advent, és melyek a hozzákapcsolódó szokások?

2009.12.12
Advent Katolikus liturgiának megfelelő adventi koszorú, három lila és egy rózsaszín gyertyával. Advent (ádvent, úrjövet) a keresztény kultúrkörben a karácsonyt (december 25-ét) megelőző negyedik vasárnaptól számított időszak. A karácsonyi ünnepkör advent első napjával kezdődik, és vízkeresztig (január 6-ig) tart. Advent első vasárnapja egyúttal az egyházi év kezdetét is jelenti. Az adventi időszak Advent a karácsony (december 25.) előtti negyedik vasárnappal – más megfogalmazásban a Szent András napjához (november 30.) legközelebb eső vasárnappal – veszi kezdetét,[1] és karácsonyig tart. VII. Gergely pápa volt az, aki négyben határozta meg az adventi vasárnapok a számát.[2] Advent első vasárnapja, a keresztény egyházi év első napja mindig november 27. és december 3. közé esik. A december 25. előtti utolsó vasárnap advent negyedik vasárnapja, az azt megelőző advent harmadik vasárnapja, és így tovább. 2006-ban azért volt érdekes advent negyedik vasárnapja, mert december 24-ére esett, a legkésőbbi időpontra, amely még karácsony előtt van, hiszen ez a nap karácsony előestéje, vagyis szenteste (ebből következik, hogy advent első vasárnapja nem lehet később, mint december 3.). Az időszak neve Az advent szó jelentése „eljövetel”. A latin „adventus Domini” kifejezésből származik, ami annyit tesz: „Úr eljövetele”.[1] A karácsonyt megelőző várakozás az eljövetelben éri el jutalmát. Régebben egyes vidékeken nevezték ezt az időszakot „kisböjtnek” is. Advent tanítása Adventkor a keresztények nemcsak a Jézus születése előtti várakozásról emlékeznek meg, hanem további két jelentése is van az ünnepnek. Várják ugyanis az Úr eljövetelét a saját életükben is: hogy keresztény életvitelükkel minél közelebb kerüljenek Istenhez, Jézus tanításához. Továbbá várják Jézus Krisztus második eljövetelét is, s igyekeznek felkészülni az utolsó ítéletre.[1] Történelem Az advent eredete a 4. századig nyúlik vissza. Szokások Egyházi szertartások és szokások A katolikus egyházban advent liturgikus színe a lila (viola), mely a bűnbánatot, a szent fegyelmet és összeszedettséget jelképezi. Advent harmadik vasárnapján, örömvasárnap (gaudete vasárnap) az Úr eljövetelének közelségét ünneplik; e nap liturgikus színe a rózsaszín. Az egész időszakban dísztelen az oltár, az orgona szerepe pedig az énekek kíséretére korlátozódik.[1] Elterjedt szokás az adventi hétköznapokon hajnali (roráte) misét tartani.[1] E szertartásokon különös hangsúlyt kap a megváltó várása és Szűz Mária tisztelete. Ugyancsak adventhez köthetők az ó-antifónáknak nevezett egyházi énekek. Nevük onnét ered, hogy az „Ó!” felkiáltással kezdődnek. Szentcsalád-járás A szentcsalád-járás[1] a 20. század elejéről származó katolikus szokás. A hívek minden nap más házhoz visznek egy a szent családot ábrázoló képet, és e képnél imákat mondanak, s kisebb szertartásokat mutatnak be. A népszokás arról a bibliai eseményről emlékszik meg, amikor a gyermekét váró Szűz Mária és Szent József Betlehembe érvén szállást kerestek maguknak. Böjt Korábban szokás volt az adventi időszakban böjtöt tartani. Az adventi böjti idő alatt tiltották a zajos mulatságokat és az ünnepélyes házasságkötéseket, de az utóbbit az 1661. évi nagyszombati zsinat püspöki engedélytől tette függővé. E hagyomány azonban a 20. század közepén eltűnt. Adventi koszorú Így nézhetett ki Wichern evangélikus lelkész adventi koszorúja: vasárnapokra fehér, hétköznapokra piros gyertyák jutottak Adventkor a 19–20. század óta szokás koszorút készíteni. Az adventi koszorú ősét 1839-ben Johann H. Wichern német evangélikus lelkész készítette el: egy felfüggesztett szekérkeréken 23 gyertyát helyezett el, melyek közül minden nap eggyel többet gyújtott meg karácsonyig.[1] Ma az adventi koszorú általában fenyőágból készített kör alakú koszorú, melyet négy gyertyával díszítenek. A gyertyák színe katolikus körökben egy rózsaszín kivételével lila. A gyertyákat vasárnaponként (vagy előző este) gyújtják meg, minden alkalommal eggyel többet.[1] A világító gyertyák számának növekedése szimbolizálja a növekvő fényt, amelyet Isten Jézusban a várakozónak ad karácsonykor. Minden gyertya szimbolizál egy fogalmat: hit, remény, szeretet, öröm. A gyertyák egyben a katolikus szimbolika szerint egy-egy személyre vagy közösségre is utalnak: • Ádám és Éva – mint akiknek elsőként ígérte meg Isten a megváltást (hit); • zsidó nép – akinek megígérte, hogy közülük származik a Messiás (remény); • Keresztelő Szent János – aki hirdette Jézus eljövetelét, és készítette az utat az emberek szívéhez (szeretet); • Szűz Mária – aki megszülte a Fiút (öröm – rózsaszín gyertya). Adventi naptár Adventi naptár Az adventi naptár használatának népszokása 1900 körül kezdődött, kialakulása egy német édesanyához kötődik, akinek kisfia, Gerhard, már hetekkel az ünnep előtt nyaggatta és türelmetlenkedett a várva-várt és megszokott karácsonyi ajándékok miatt. Az édesanya ezért érdekes és meglepő játékot talált ki gyermeke számára. Egy kemény papírlapot huszonnégy részre osztott és mindegyik részre rátűzött egy-egy darab csokoládét, majd megengedte, hogy a gyermek minden este megehet egyet-egyet. Miután a kisfiú felnőtté vált, akkor sem felejtette el édesanyja meglepetését, és üzleti vállalkozásba kezdett. Olyan naptárt szerkesztett, amelyen huszonnégy ablakocska mögé elrejtett csokoládét, cukorkát és ezek az ablakocskák csak a spaletták kinyitása után váltak láthatóvá.[1] Hivatkozások Jegyzetek • Magyar katolikus lexikon • Népénektár-bizottság (szerk.): Éneklő egyház. 4. kiad. Szent István Társulat, Budapest, 1999. ISBN 963-361-066-4 1. ^ a b c d e f g h i j Advent első vasárnapja - készüljünk a karácsonyra! (magyar nyelven). Gondola.hu, 2007. december 2. (Hozzáférés: 2009. december 9.) 2. ^ Advent angyalai szeretetet hoznak Külső hivatkozások • A Múlt-kor cikke • Mézeskalács adventi naptár (letölthető sablonnal)
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.